„Mindenkiben van egy parányi neutroncsillag-maradvány” – Interjú Márka Szabolcs asztrofizikussal
„Eddig csak gyönyörködött az emberiség az égboltban, de mostantól halljuk is az énekét" - nyilatkozta Márka Szabolcs, a LIGO asztrofizikai kutatócsoport Nobel-díjat érő felfedezése után. A kutató neve ezért csenghet ismerősen, mert kulcsfontosságú szerepet töltött be a gravitációs hullámok évszázadok próbálkozásait igazoló felfedezésében.
Márka Szabolcs útja Nyíregyházáról vezetett Amerikába. A kezdetekben részecskefizikával foglalkozott, majd érdeklődése az asztrofizika felé fordult. Felismerte a tudományágban rejlő hatalmas potenciált, részese szeretett volna lenni az eljövendő áttöréseknek, újat akart alkotni, nem csak az előzőhöz hozzátenni. Pár éve pedig munkatársaival sikerült megválaszolniuk Albert Einstein utolsó megválaszolatlan kérdését.
Május 16-án a Marslakók tudományos talkshow keretein belül osztotta meg tapasztalatait és tudását. Többek között megtudtuk, hogy a fekete lyukak keringését úgy kell elképzelnünk, mint akik csárdást járnak egymással, és, hogy mindannyiunkban van egy parányi neutroncsillag-maradvány.
Hogy érezte magát?
Köszönöm jól, nekem nagyon fontos a kommunikáció. Ha a tudományban valaki elbújik az elefántcsonttoronyban, és ott csinálja a dolgát, az nem történt meg. Az egyik innováció, amit a LIGO-ba vittem éppen a kommunikáció volt. Egy időben én voltam a felelős a cikkek lefordításáért, terjesztéséért és közérthetővé tételéért. Nagyon fontos kommunikálni, hogy mit miért csinálunk, és, hogy a kutatások hogyan szolgálják az emberiséget.
Korábban nem alkalmazták ez a gyakorlatot?
Nálunk nem volt bevett. Azóta sok minden változott, például három éve tartunk egy közös kurzust egy újságíró kollegával a jövő újságíróinak a tudományos újságírás alapjairól és a tudományos kommunikációról. Mindezt abban az épületben tehetem, ahol Pulitzer is dolgozott.
Hogyan magyarázza el egy gyermeknek a foglalkozását?
Úgy, ahogy azt egy gyerek élvezni fogja. Ahogy én élem át, az nem mond nekik sokat, így igyekszem úgy mesélni, hogy ők is át tudják élni. Fontos felkelteni a gyerekek lelkesedését a tudomány iránt. Minél fiatalabbak vagyunk, annál okosabbak vagyunk. Egy diák sokkal okosabb, mint én. Az én előnyöm az, hogy nekem van tapasztalatom. Éppen ezért olyan feladatokat adok a diákoknak, ahol briliánsnak, nyitottnak és frissnek kell lenni.
Hol tart a „magyar szemeszterek” elképzelése?
Magyar professzor barátaimmal már egy évtizede felvetettük az ötletet. Nagyon egyszerű, Amerikában úgy működik a rendszer, hogy minden hét évben kapok egy évet, amikor azt csinálok, amit akarok, miközben rendesen kapom a fizetésemet. Nagyon sok magyar professzor dolgozik a világ legjobb egyetemein, és ha őket haza tudnánk csalni a szabad évükben, csodás információátadás folyna. Valójában mindenki haza szeretne jönni. A legnagyobb probléma a gyerekek elhelyezése, így ez egy összetett szervezési kérdés, de micsoda lehetőség rejlik benne! A magyar diákok a világ legsikeresebb tudósaitól tanulhatnának! Magyarország egy aranybányán ül, amit sajnos nem ás ki.
Egy asztrofizikus mit gondol a végtelen fogalmáról?
Azt, hogy nincs. A végtelen egy matematikai fogalom, ugyanolyan, minthogy nincs tökéletes, nincs semmi. Az asztrofizikus nem látja ezeket az absztrakciókat, számára az univerzum mérete, élete véges és a jövő is véges. Minden nagy, de nem végtelen. A fizikus megnézi az elméleteket és „megöli őket”, mert attól még, hogy valami matematikailag konzisztens, nem biztos, hogy kompatibilis a való világgal.
Kommunikálnak egymással a bolygók?
Ez egy nagyon érdekes kérdéskör. A gravitáción, az anyagon keresztül kommunikálnak. Mindenki azt hiszi, hogy nekünk a Holdra kell menni, hogy a Holdat tanulmányozzuk, és hogy a Marsra kell menni a Mars tanulmányozásához. Ez nem így van, mert nagyon sok Hold-anyag van a Földön, amit nem az űrhajósok hoztak. Mikor egy meteorit beleütközik a Marsba vagy a Holdba, olyan óriási robbanás történik, hogy a Mars és a Hold anyaga kilökődik, és eljön a Földre.
A mi felfedezésünkkel egy 4,6 milliárd éves eseményt találtunk meg, és annak az anyaga is itt van. Tehát nem csak, hogy egy másik bolygó, hanem egy másik csillag kommunikált velünk. Összességében, a Naprendszeren belül nagyon erős kommunikáció folyik a bolygók között.
Többször emlegette „az égbolt énekét”, a fekete lyuk „halálának áriáját” vagy éppen „sírását”. Nagyon izgalmas ez a zenei párhuzam.
Az az álmom, hogy egyszer írok valaki hozzáértővel egy zenedarabot fekete lyukakra. A frekvencia a lyuk méretétől függ. Egy nagy lyuk baritont produkál, míg kisebb neutroncsillagok például szopránt. Sőt, a jelek esetenként dobszerűek. Szívesen dolgoznék egy fekete lyuk szimfónián.
Mit gondol, a jövő munkaerőpiaci trendjei (robotizáció, mesterséges intelligencia) milyen hatással lesznek a tudományra, az Ön munkásságára?
A mesterséges intelligencia fő vonalat képvisel nálunk. Nagyon sok mindent csak mesterséges intelligenciával lehet megcsinálni. Mi használjuk is a LIGO-s eszközfejlesztésben és a malária elleni harcban is. Mindemellett, szerintem a robotoké a jövő. Ha nem fizikával, akkor robot mezőgazdasággal foglalkoznék.
Mihez hasonlítaná a tudományt?
A tudomány egy nagy kaland. Egy életeken át tartó kaland, ami gyermeki elmét, nagyfokú fantáziát, kreativitást és szabadságot igényel.
Levezetésképp egy könnyed feleletválasztós játékra invitáltuk a professzor urat, aminek az a lényege, hogy a válaszadónak minél gyorsabban kell döntenie a két opció között, az első megérzésére apellálva.
Elmélet vagy gyakorlat?
Gyakorlat.
Csillagászat vagy fizika?
Asztrofizika.
Nap vagy Hold?
Nap.
Csapatmunka vagy egyéni munkavégzés?
Csapatmunka.
Elektron vagy neutron?
Elektron.
Az interjú 2019. május 16-án készítette Béni Alexandra.
Az interjúhoz Kalocsai Richárd fotóit használtuk fel, amelyeket a Marslakók rendezvénysorozaton készített.
